Elfogy a magyar? – Amit a számok tényleg megmutatnak Magyarország jövőjéről
Létezik egy grafikon, amit ha egyszer meglát az ember, igencsak rácsodálkozik.
Az 1949-es és a 2025-ös magyar korfát egymás mellé téve szinte fizikailag látszik, hogyan változott meg az ország népesség összetétele. Régen alul széles volt a „piramis”: sok gyerek, sok fiatal család, kevés idős ember. Ma már inkább egy hordóra hasonlít. Sok az idős, egyre kevesebb a fiatal, és feltűnően rövidek a legalsó korosztályok mutatói.
Nem kell demográfusnak lenni ahhoz, hogy valaki érezze: valami nagyon megváltozott Magyarországon.
Igazából ez már nem csak statisztika.
Ez a jelenség megjelenik:
- az üresen maradó falusi házakban,
- az összevont iskolai osztályokban,
- a munkaerőhiányban,
- a nyugdíjrendszer körüli félelmekben,
- és abban is, hogy sok harmincas ma még mindig albérletben él, miközben régen ilyenkor már kétgyerekes családanya vagy családapa volt az átlag.
Magyarország népessége fogy – és nem kicsit
A legfrissebb európai adatok alapján Magyarország továbbra is a leggyorsabban fogyó népességű országok közé tartozik.
A számok alapján nálunk jóval többen halnak meg, mint ahány gyermek születik. Magyarul: természetes fogyás van.
Sokan ezt kizárólag magyar problémának gondolják, de a grafikon egyik legérdekesebb része pont az, hogy az EU nagy része ugyanebben a cipőben jár. Bulgária, Lettország, Litvánia vagy Görögország helyzete sem rózsás. Nyugat-Európában sem olyan népszerű már 2-3 gyermeket vállalni, mint régebben.
Meg lehet egyáltalán oldani valahogy ezt a problémát?
Ha gyakorlatilag az egész fejlett világ ugyanazzal küzd, akkor valószínűleg nem csak politikai kérdésről van szó. Hanem életmódról, pénzről, bizonytalanságról, lakhatásról, karrierről és arról is, hogy teljesen más világban élünk, mint a nagyszüleink.
A korfa szinte sokkoló
Az egyik legkijózanítóbb grafikon talán az egész témában az 1949-es és 2025-ös korfa összehasonlítása.
1949-ben rengeteg volt a gyerek és a kiskorú. Olyan széles az alsó rész, hogy első ránézésre is látszik: teljesen más korszak volt. Megjegyzés: A korfán, a 25-35 évesek korosztályát tekintve, a drasztikusan alacsony szám feltehetőleg a két világháború következménye.
Ma pedig mit láthatunk?
A fiatal korosztályok jóval kevesebben vannak, miközben a 70-80 év felettiek száma elképesztően megnőtt.
Persze ennek van pozitív oldala is, mégpedig, hogy az emberek tovább élnek, a várható élettartam nő.
Ennek a másik oldala már kevésbé kellemes:
- egyre kevesebb aktív dolgozó tart el egyre több nyugdíjast,
- nő az egészségügy terhelése,
- sok település elöregszik,
- és hosszabb távon munkaerőből is hiány lehet.
A grafikon egyik legfeltűnőbb része, hogy mennyire kevés ma a gyerek a régi időkhöz képest. Itt nem pár százalékról beszélünk, szemmel látható a különbség.
Régen természetes volt a 2-3 vagy akár több gyermek is egy családban. Ma már sokaknál az első is kérdés.
Egyre később születnek a gyerekek
A magyar társadalom egyik legnagyobb változása, hogy teljesen kitolódott a családalapítás ideje.
Az 1960-as, 70-es években teljesen normális volt, hogy valaki 22-23 évesen anya lett.
Ma az első gyermek vállalásának átlagéletkora már közelíti a 30 évet.
A felgyorsult, megváltozott világban, amiben élünk, ezen ma már valószínűleg senki sem lepődik meg, mivel manapság:
- tovább tanulnak az emberek,
- nehezebb saját lakáshoz jutni,
- sokan bizonytalan munkahelyen dolgoznak,
- egy válás anyagilag kíméletlen tud lenni,
- és rengetegen érzik úgy, hogy egyszerűen nincs stabil alap a családalapításhoz.
Az idősebbektől sokszor halljuk, hogy „régen is nehéz volt”. Ez igaz, csak ma másképp nehéz.
Régen egy átlagfizetésből sokkal reálisabb volt lakáshoz jutni, mint manapság. Ma Budapesten egy kisebb lakás ára sok fiatal számára konkrétan elérhetetlen önerő nélkül.
Mostanában itt jöhet be a képbe a CSOK és a többi támogatás.
A nagy kérdés: beváltotta a CSOK a hozzá fűzött reményeket?
Egyfelől pozitívum, hogy:
- a családtámogatások nélkül még rosszabb lenne a helyzet,
- több százezer család jutott lakáshoz,
- és valóban nőtt a gyermekvállalási kedv.
Ami a negatív hozadéka:
- a támogatások csak felverték az ingatlanárakat,
- sokan előrehozták a gyerekvállalást,
- de hosszú távon nem fordították meg a trendet.
De nézzük meg a konkrét számokat!
A 2010-es évek elején történelmi mélypont körül volt a magyar termékenységi ráta. Ezután valóban emelkedés indult, ezt leszögezhetjük.
Azonban még a javulás csúcsán sem értük el azt a szintet, ami hosszú távon megállítaná a népességfogyást, mivel ahhoz nagyjából 2,1-es termékenységi arány kellene.
Ehhez képest Magyarország még a legjobb éveiben is jóval ez alatt maradt. Ráadásul az utóbbi években újra csökkenés tapasztalható.
Mindezek fényében hiába költött az állam rengeteg pénzt családtámogatásokra, a várt fordulat nem jött el.
Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a támogatások „rosszak” voltak. Lehet, hogy nélkülük még rosszabb lenne a helyzet. Csak éppen úgy tűnik, hogy pénzzel önmagában nem lehet teljesen megfordítani egy társadalmi trendet.
Nem a nagycsaládok eltűnése a legnagyobb baj
Van még egy érdekes rész, amit kiemelnénk.
A számok alapján nem elsősorban a 4-5 gyermekes családok eltűnése okozta a problémát.
Hanem az, hogy:
- sokan már az első gyermeket sem vállalják,
- illetve rengetegen megállnak egynél.
Ez nagyon fontos különbség.
A közbeszédben sokszor úgy jelenik meg a téma, mintha régen mindenki nagycsaládos lett volna, ma pedig senki.
A valóság ennél jóval árnyaltabb.
A legnagyobb változás inkább az, hogy egyre több ember:
- később alapít családot,
- bizonytalanabb a saját szülőségét illetően vagy a párkapcsolatában,
- vagy teljesen lemond a gyermekvállalásról.
Az iskolákban már most látszik a népességfogyás
A demográfiai csökkenés nem valami távoli elméleti probléma, már most jelentkezik az oktatásban is.
Kevesebb a gyerek, ezért:
- kevesebb az óvodás,
- kevesebb az általános iskolás,
- és sok helyen már most nehéz fenntartani az intézményeket.
Főleg vidéken ezt rengetegen érzik:
- összevont osztályok, csoportok,
- csökkenő diáklétszám,
- megszűnő iskolák,
- elköltöző fiatalok.
Közben Budapesten és néhány nagyvárosban nem ez a jellemző.
Ezért is nehéz országos szinten beszélni a problémáról, mert mást lát egy budapesti és mást egy kis faluban élő ember.
A legfontosabb kérdés: mi lesz 20-30 év múlva?
A demográfiai mutató nem olyan, mint az infláció vagy a benzinár, ami egyik hónapról a másikra változik.
A mai születésszámok hatását évtizedekig viselni fogja az ország. Nem csak arról van szó, hogy „kevesebben leszünk”.
Hanem arról legfőképpen, hogy:
- ki fog dolgozni,
- ki fog adót fizetni,
- ki tartja fenn a nyugdíjrendszert,
- és milyen lesz Magyarország társadalma 2050-ben.
Egy dolgot nehéz figyelmen kívül hagyni: a grafikonok alapján Magyarország nagyon komoly demográfiai korszakváltásban van.
Képek forrása:
https://www.ksh.hu/ – Demográfiai adatok
Tudásmorzsa szerkesztés – Tudásmorzsa.hu (© Minden jog fenntartva!)
